Irományaim

Jenny

         Ismét nem tudtam kiállni magamért, folyton Clara ment ki az ilyen helyzetekből. Akármiről van szó, ő segít nekem, amiért nagyra is becsülöm őt. Már óvodás koromtól fogva a legjobb barátom és szinte minden titkomat tudja.

         – Sajnálom… – mondom Clarának, miközben sétálunk haza.

         – Ugyan már, hagyd! – mosolyog rám kedvesen, mintha teljesen megszokott lenne. – Inkább azt mond el, hogy mikor fogod már végre otthagyni, mert szörnyű, ahogy veled viselkedik.

         – Fogalmam sincs – mondom érzéstelenül.

         Tulajdonképpen magam sem tudom, hogy miért nem teszek már ellene valamit. Legszívesebben azt szeretném, ha semmi közöm nem lenne hozzá. Erről viszont már lemaradtam, mikor belementem az ostoba játékaiba.

         Minden év elején kezdődött, amikor ebbe a középsuliba kerültem. Minél gyorsabban be akartam illeszkedni a többi közé, hogy ne én legyek a lány, akinek még sose volt pasija. Nem kellett sokat várnom, hogy pletyka legyen belőle, mert a második héten már erről beszélt az egész osztály. Folyton ment a sugdolózás, hogy milyen gáz is vagyok. Nem sokkal később már nem csak az osztály, hanem a felsőbb éves fiúk is ezen nevetgéltek.

         Ekkor jött Daniel a képbe, aki felettem jár egy évvel. Egyik délután a suli kapujánál állt és várt. Épp Clarával indultunk volna haza, mikor a karomnál fogva visszarántott, mert beszélni akar velem. Azt hittem, hogy ő is ki akar nevetni, de ehelyett lágyan mosolygott rám és kedvesebbnél kedvesebb szavakat mondott nekem. Mondani se kellett és egyből beleszerettem, hisz még sose volt ilyen az életemben.

         Másnap reggel ugyanúgy a kapunál állt, várt engem. Odamentem hozzá és szorosan magához ölelt. Hát nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy igen mondjak neki arra, hogy akarok-e vele járni.

         Múltak a hetek és Daniel egyre többet akart tőlem. Már nem csak megölelt és lágyan csókolgatott, de már tapizni is kezdett engem. Hiába szóltam neki, de egyre csak erőszakosabb lett.

         Napokkal később hallotta meg egyszer Clara, hogy a haverjaival arról beszél, mikor akar engem lefektetni, akár erőszakkal is. Clara egyből elmondta nekem abban reménykedve, hogy majd ott hagyom a srácot.

         Délután rögtön dobni is akartam volna Danielt, csak ez nem volt olyan egyszerű. Még mindig éreztem iránta valamit és épp emiatt hoztam meg életem egyik legrosszabb döntését. Elmondtam neki, hogy tudok a tervéről és azt is, hogy belemegyek, ha kivárja a téli szünetet. Látszott, hogy nem tetszik neki, amit mondok, de végül mégis belement. A szünet kezdetéig ismét visszafogta magát, de nem is volt hajlandó velem találkozni, csak amennyi muszáj volt. Nem akarta, hogy véletlenül is meggondoljam magam.

         Elkezdődött a szünet és hétvégén rögtön át is hívott magukhoz, mert a szülei munka miatt nem voltak otthon. El is mentem a házukhoz, de mikor odaértem mégsem mentem be.

         Napokon keresztül folyamatosan hívogatott és küldte az SMS-ek tömegét, de egyikre se reagáltam. Clara észhez térített és minél előbb meg akartam Danieltől szabadulni.

         Ismét kezdetét vette a tanítás és bekövetkezett az, amit nem akartam. Ismét látnom kellett Daniel arcát, amire már nem úgy tekintettem, mint előtte. Már nem akartam többé megölelni, nemhogy a szeme elé kerülni.

         Mikor meglátott a folyosón szemmel láthatóan düh ült ki az arcára és próbáltam nem kimutatni a félelmem. Sebesen vágott át a folyosón néhány embert félrelökve.

         – Mégis mit képzelsz magadról, te mocskos szajha?! – ordibált velem mindenki előtt a folyosón.

         Gondoltam, ha figyelmen kívül hagyom és egy szó nélkül elmegyek, akkor majd abbahagyja. Ekkor erősen megszorította a karomat és maga felé rántott.

         – Még nem fejeztem be… – nézett rám szúrós tekintettel.

         – Szerintem meg de… – próbáltam félrelökni, de nem sikerült. – Nem érdekelsz Daniel, hagyj békén!

         Most következett be az eddig számomra elképzelhetetlen, felpofozott…

         – Jól figyelj ide rám – sziszegte a fülembe – engem te nem dobhatsz, csak úgy. Ha kimered mondani biztos, hogy tönkre teszem a középiskolás éveidet!

         Azóta játszom el, mintha a csaja lennék, pedig már csak a fájdalom köt hozzá és a szégyen. Mégsem merem kimondani azt a mondatot, mert félek tőle.