Irományaim

Araki

         Már egy hete Amerikában vagyunk turnézni a bandával. Az egész napunkat betáblázták és már nincs semmi magánéletem sem. Mikor épp nincs fellépés, akkor meg folyton jönnek a próbák, amiből már elegem van.

         Ma viszont ellógtam egy próbát, aminek csak most érzem a szörnyű következményeit. Folyton csörög a telefonom és kapom sorjában az SMS-eket, hogy mégis mi van velem. Nem mintha nem tudtam volna elmenni, csak simán egy kis egyedüllétre van már szükségem.

         Ismét csörren a mobilom és megpillantom a kijelzőn a legjobb barátom nevét. Még vele alapítottam meg a bandát, ahol kezdetben csak ketten voltunk és nyomattuk a visual-kei dalokat. Ő volt a gitáros, én meg az énekes, de szépen lassan kibővültünk három, aztán négy főre.

         Gyorsan felveszem, mielőtt még kinyomná, mert ha nem ér el, akkor biztos a rendőrök visznek vissza.

          – Helló! – csak ennyit merek mondani, mert attól félek, még a végén elröhögöm magam.

         – Nekem oké, ha kihagyod a próbát, csak legalább szólnál valakinek… – hallom a telefonból a teljesen higgadt beszédet. – Tudod, még a végén azt hisszük valami bajod esett vagy valami őrült fazon rád támadott…

         – Ugyan már Kazu, ismersz nálam őrültebb embert? – és nevetem el magam.

         – Hát te ne vagy normális öregem – és hallom, hogy azért ő is elneveti magát, hiába próbálja visszafojtani. – Minden esetre örülök, hogy még élsz… Jah, és holnap ismét próba!

         – Persze, persze… – és kinyomom nevetve.

         Jól esik azért az embernek, ha törődnek vele és érzi, hogy hiányzik valakinek. Hiába éneklek több ezer embernek, attól még magányosan érzem magam. Hiányzik valami az életemből, csak még nem jöttem rá, hogy pontosan mi is az.

         Talán kéne vennem egy kutyát vagy macskát. Na jó, ezt még én sem gondoltam komolyan. Még magamról sem tudok gondoskodni, nemhogy egy jószágról.

         Most hogy belegondolok még sose voltam szerelmes igazán. Volt már pár egyéjszakás dolgom, hisz mégis csak zenészből vagyok. Sok lánynak kellek, de a hírnevem és nem én. Mindenkinek csak Yo-chan vagyok a Rukuga énekese és nem pedig Yoshida Araki.